Ma Coco és én elhatároztuk, hogy valami újat próbálunk ki együtt. Gyakran láttuk már, milyen önfeledten hancúroznak a kutyák az agility pályákon a gazdijaikkal, ezért úgy döntöttünk, hogy mi is tréningezünk egy kicsit. Kíváncsi voltam, hogy vajon Coco képes-e parancsszóra ugrálni, úgyhogy barkácsoltam egy nagyon egyszerű akadályt a kertben: két hokedlire fektettem egy bambuszbotot. Azért a bambuszt választottam, mert biztonságos: elég puha ahhoz, hogy ne sebezze meg magát a kutya, ha leverné ugrás közben. Először – kezemben egy jutalomfalattal – arra biztattam, hogy lépjen át a boton, amit alacsonyan, a föld közelében tartottam.
Aztán feljebb emeltem a botot, és begyorsítottunk. Feszülten figyelt rám, amikor ugrásra biztattam – egészen addig, amíg már ösztönösen ment neki.
Néhány sikertelen próbálkozás után beletanult, és úgy tűnt, hogy nagyon élvezte.
Íme a bizonyíték, hogy az új időtöltések felfedezése remekül aktivizálja a kutya agyát és egyúttal jobbá teszi a közérzetét is – boldogság és IQ-fejlesztés egy csomagban. Tökéletes!
@HILLHOUSEVINTAGE
Paula, a gazdi & Coco, a kutyus